Heiko Hoffman: Ugye még mindig ebben a régi banképületben laksz itt a sarkon?
Richard James: Igen, ez egy jó környék, tetszik nekem itt. Délen lakni elég untrendi, ezért költöztem ide. Nincsenek fiatalok, így azt hiszem, öt év alatt összesen csak kétszer ismertek fel. Ahol a barátnőm lakik, a felkapott East-End-en folyamatosan jönnek arra az emberek: "Á, egy klassz helyen laksz, szóval elmegyünk arra, és meglátogatunk!". Ez itt délen nem így működik: "Ah, ott lent laksz? Sose megyünk oda..."

Azért pont melletted van a Ministry of Sound Club.
Igen, és ha a sor elég hosszú, elér egészen a házamig. Néha a barátaimmal vízzel töltött lufikkal dobáljuk meg a lent állókat, utoljára három hónapja csináltuk, bár mondhatom, hogy rendszeres elfoglaltságunk szokott lenni. A tetőről dobjuk, ez azért jó, mert senki se tudja, hogy honnan jönnek, nagyon sötét van, és jól el lehet rejtőzni. Nagyon jó videóim vannak a barátaimról, amint az én régebbi játékmackós cuccaimban lemennek a sorban állók közé, és piszkálják őket. Egy barátom, Damon a Rephlex-től vette fel videóra. Már vagy három-négy éve mindent felvesz, teljesen beteg. Nem túl jó filmes, sosem a jó dolgokat kapja el, de mivel a kamera már ilyen régóta mindig nála van, rengeteg jó anyag gyűlt össze neki, egyszerűen tévedésből. Hihetetlen mennyiségű filmje van a Rephlex-ről is, mindig mondjuk neki, hogy ebből egy videót kéne csinálnia. 150 kazetta, három évig is eltartana átrágni magunkat rajta.

Tegnap este a Victoria & Albert Múzeumban tartott partyn játszottál. A szetted hasonlított egy zenei történelemórához, az utóbbi tíz év breakbeat-jeit raktad - happy hardcore-tól a jungle-en keresztül a drum and bass-ig, majd végül saját zenéid is.
Igazi mocskos rave zenét akartam pakolni, mert egy múzeumban volt. Kézenfekvő lett volna egy ilyen helyen klasszikusokat rakni, ezért gondoltam, hogy aranyosabb lenne valami mocskosat játszani.

Mást-mást játszol, alkalomtól függően?
Rengeteg különböző szettem van, bár már régóta nem játszottam ambientet, vagy más különös zenét. Rengeteg dolgot csinálok a laptopommal, legtöbbször a játékom élő zene és dj-zés keveréke, de senki se veszi észre, hogy élőben játszom, mert nem mondom meg. Már ezt teszem lassan másfél éve. Ha az ember szól, hogy élőben játszik, akkor olyan mint egy koncert, a közönség jön, áll és bámul, de ha azt mondod, hogy dj-zel, akkor táncolnak.

Emlékszem, hogy idén Barcelonában a Sonar fesztviálon egy hardcore gabba szettel álltál elő.
Ez a helytől és a kedvemtől függ. Ha a hely táncra termett, mint a hatalmas rave-eknél, akkor inkább brutális gyors zenéket rakok. Sokan rajtavannak ilyenkor valamilyen cuccon, és megpróbálnak a ritmusra mozogni. Igen viccesnek találom ezt.

Köztudott, hogy szívesen játszol akár ismeretlenek otthonában is.
Igen, játszottam már arcoknál otthon. Múlt hónapban például kaptam egy mailt egy sráctól, aki elmesélte, hogy nemrég halt meg a nagymamája és egy rakás pénzt örökölt. Gondoltuk ez királyul hangzik, ezért odautaztunk egy hatalmas turnébusszal. Ezek a legjobb bulik, barátokból és idegenekből álló társaság előtt fellépni. Hamarosan egy lakodalomban fogok játszani és nemrég egy lány megkért, hogy játsszak gabba-t a buliján, amit a sikeres művészettörténet vizsgája alkalmából rendez majd. Természetesen igent mondtam. Szívesen csinálok ilyesmit itt Londonban, ha van rá időm.

Játszanál itt, ebben az étteremben is, ha megkérnének rá?
Igen, egész biztosan.

Mi jön be neked a gabba zenében?
Nagyon kedvelem a benne rejlő agressziót. De általában nem bírom elviselni, ha teljesen el van torzítva. Én a kontrollált agressziót kedvelem, szerintem az sokkal hatásosabb. Ha valaki csak egyszerűen feltekeri a hangerőt a keverőpulton, az nem igazán félelmetes. De például Squarepusher új dolgai sokkal inkább zavarba hozzák az embert, mert annyira pörgős. Egyáltalán nem torz, inkább pattogós zenék ezek, mégis sokkal nagyobb az intenzitás. Az ember megérzi benne a szellemet, a motivációt és ez sokkal brutálisabb. Ez a különbség egy bevásárlóközpontban kést előrántó tébolyodott ember és egy higgadt, számító sorozatgyilkos közt. Ez utóbbi sokkal hátborzongatóbb.

Mit jelent számodra ma a Warp Records?
(nevet) Nem túl sokat. A különbség köztük és akármelyik másik lemezkiadó közt egyre inkább csökken számomra, ezért is döntöttem úgy, hogy nem fogok több lemezt a Warp-nál megjelentetni.

Nincsen semmiféle személyes kapcsolat közted és az ott dolgozók közt?
Igen, valahogy úgy. Már nem ismerem az embereket, akik ott dolgoznak. Leginkább Robbal (Rob Mitchell, a Warp társalapítója) voltam jóban, de ő most nagyon beteg és már nem foglalkozik a kiadó vezetésével (Rob sajnos azóta eltávozott az élők sorából - ipcmafia). Kedvelem még Steve-et (Steve Beckett, szintén társalapító), de kebelbarátok sosem voltunk.

Miért náluk jelent meg akkor mégis a 'Drukqs' duplaalbum?
Á, ez egy jó kérdés. Szerződésben köteleztem el magam. Egyébként nekem semmi bajom nincs velük, szóval nem gáz. Közben elindítottuk Squarepusherrel a saját kiadónkat.Van ez a két acid mixem ("2 Remixes by AFX", MEN 1), ez lesz az első megjelenés.

Ez egy új sublabel-je lesz a Rephlexnek?
Nem, ezek csak mi ketten vagyunk Tom-mal (Tom Jenkinson, Squarepusher), de azért a Rephlex itt ott be fog segíteni, annak ellenére, hogy alapjában véve mi vezetjük a kiadót.

Miért akarsz még egy kiadót?
Alapvetően azért, mert Tom-nak problémát okoz, hogy olyanokkal van egy kiadónál, akiket utál. Ő mindent utál a Warp-nál. Egyedül a régi cuccokat szereti, valószínűleg egy LFO lemez volt az utolsó, amit kedvelt (nevet). Nem akar a többiekkel közösködni. Engem meg nem érdekel, hogy olyanokkal vagyok egy kiadónál, akik szarok. A szar zenéket én sem kedvelem a Warp-nál, de tudom, hogy ők profitálnak abból, amit mások csinálnak. 'Oh, mi a Warp-nál vagyunk!' és az emberek csak emiatt veszik meg a szar lemezeket. De ez engem nem zavar annyira, mint Tom-ot. Mivel jó barátok vagyunk, megértem az álláspontját és ezért inkább önállóan csináljuk a dolgainkat. Ha rajtam múlna a 'Druqks' is a Rephlexen jelent volna meg, de szerződés köt engem a Warp-hoz.

Amikor elkezdtél a Warp-pal együttműködni, hat albumra írtatok alá szerződést?
Azt hiszem még kettő vagy három albumot kéne nekik adnom - de már nem emlékszem. Mielőtt ezt az albumot odaadtam, megmondtam azt is, hogy hagyjanak 'elmenni' ezek után (nevet). Azt gondoltam simán beperelnek majd.

És?
Három éve már nem csináltam nekik semmit. Megmondtam, hogy kapnak egy duplaalbumot, aztán hagyják, hogy a saját kiadómmal foglalkozzak. És egyszerűen "igen"-t mondtak. Ugyanezt megpróbáltam a Warner Brothers-nél is (ők Aphex Twin amerikai és japán lemezkiadói), de őket már sokkal nehezebb volt meggyőzni. Közöltem velük, hogy az Aphex Twin-t a Rephlex-en akarom tovább csinálni. Persze mondták, hogy ebbe nem mennek bele: "megvettünk téged, a miénk vagy!" és a többi és a többi. Erre megmondtam, hogy akkor nem csinálok nekik soha többé semmit és erre az volt a válasz, hogy 'jó'. Használhatom az AFX nevet a Rephlex-en, úgyhogy majd erre fogok visszaváltani.

Fontos neked az Aphex Twin név?
Tulajdonképpen igen. Persze használhatnék más neveket is, de én az Aphex Twint akartam, hogy aztán valami experimentális dolgot csináljak. Sokan megvennék az Aphex Twin albumot, akik nem kedvelik amúgy a dolgaimat. Szerinem jó ötlet lenne nekik valami experimentálisat adni.

A Drukqs album mind a 30 száma letölthető már az internetről. Nem zavar ez Téged?
Szerintem ez csak jót tesz a dolognak. Ha valaki letölti és bejön neki, akkor az el fog terjedni az ismerősei körében, mint egyfajta propaganda. Úgy gondolom ez az oka annak, hogy egyre többet adnak el belőle.

Korábban említetted, hogy neked teljesen mindegy mennyi lemezt adsz el.
Na igen, ebből még szeretnék eladni annyit, amennyit csak lehetséges. Ez lesz az utolsó megjelenésem a Warp-nál és még most az egyszer utoljára tudni akarok róla. Nem ami a zenét illeti, hanem a promócióról.

OK, el akarsz adni annyi lemezt, amennyit csak lehetséges. De nem akarsz egy kislemezt sem megjelentetni, nem lesz egy videoklip sem, nem akarod a rólad készült fotókat sem, világszerte csak három interjút adsz és még turnéra sem mész a lemezzel. Ezt nevezed te promóciónak?
(nevet) Kötöttem néhány kompromisszumot. A borító egész normális lett és az ára is viszonylag olcsó. Ha rajtam múlt volna én egy csinos kis Digipack formájában adtam volna ki. De ez drágábbá tette volna és akkor kevesebben vennék meg. Ezenkívül ha rajtam múlna egyáltalán nem lennének interjúk és promó-fellépések. Az a kevés, amit csinálok, az azért van, mert rávettem magam.

Igaz, hogy az albumhoz egy új single is be lett tervezve?
Igen, valóban megfontoltam, hogy csináljak egy extra single-t és kiadjam egy Cunningham videóval együtt. De valószínűleg nem fogom megcsinálni. Ha mégis, akkor az legkorábban hat hónap múlva jönne ki. Nagyon élveztem a közös munkát Chris-szel (Chris Cunningham, rendező) a Come To Daddy és a Windowlicker forgatásakor és szívesen megismételném. A Warpnál azonban csak akkor mennlnek ebbe bele, ha pénzt is látnának belőle, pedig lenne egy igazán jó ötletem, egy jó ki szám, ami bejönne Chris-nek.

Miért kötsz egyáltalán kompromisszumokat?
Mert ez az utolsó alkalom. A következő megjelenéseknél már semmit sem kell tennem. Tehát tehetek valami kis jót még utoljára. A másik ok, hogy úgy érzem ezzel az albummal a maximumot fogom elérni a közönségnél. Ezek után évekre kivonhatom magam és nem kell többet promótálnom.

Nem érzed úgy, hogy már a Windowlicker óta (két éve) kivontad magad a köztudatból?
De talán így van. Egyszerűen azt érzem hogy még egy kis lökés kell, és aztán tényleg elég lesz.

Miért csak most jelent meg a lemez, öt évvel az előző Richard D. James album után?
(nevet) Az egyetlen oka az, hogy elveszítettem az egyik ilyen mp3 lejátszómat, amin 282 kiadatlan számom és 80 szintén eddig meg nem jelent Squarepusher szám volt. Egy repülőgépen felejtettem őket. Épp úton voltam Grant-tel (Grant Wilson, a Rephlex tulajdonosa) Skóciába egy fellépésre, kb. négy hónapja. Az mp3-ak már megvoltak fél éve és Grant csak nevetett rajtam, hogy "Ugye nem fogod elhagyni őket?" én meg mondtam, hogy "Á, sosem hagynám el őket!". Öt perccel később a repülőgépen felejtettem.

Nem volt másolatod a lemezről?
Nem veszítettem el véglegesen semmit. Megvannak a másolatok. Szerintem öngyilkos lettem volna azonnal, ha mastereket elhagytam volna. Azóta árgus szemekkel nézem az internetet, hátha felbukkannak. Azt gondoltam öt perccel késöbb már letölthetőek lesznek valahonnan. Ráírtam a lemezre, hogy 'Aphex Twin kiadatlan művei' (nevet). Ha felrakták volna valahová a neten, megkerestem volna őket - világ bármely pontján is legyenek - és visszaszereztem volna őket. De valószínűleg az egyik stewardess találta meg, kb. 35 éves lehetett és Bryan Adams rajongónak tűnt, vagy valami hasonló. Ha meghallgatta, tuti kidobta az egészet. Ha egy rajongó találta volna meg, akkor nem lenne semmi gond. Valakinek szép ajándék lenne. Az tetszene, ha mostanáig direkt semmit sem rakott volna fel a netre és így a megélhetsemet az elkövetkezendő 10 évre tönkretenné. Gyorsan elmeséltem Tom-nak (Tom Jenkinson) telefonon a történteket, de azt hiszem nem hitte el (nevet). Úgyhogy ezért kellett minél több számot kiadni, olyan gyorsan, ahogy csak lehetett. Tulajdonképpen 4 CD-t akartam, de az öngyilkosság lenne és túl sok munka is. Egy dupla CD így is király - mindent kitalálni, a művészi munkát, masterelést, vágást...

A Richard D. James album nem volt hoszabb fél óránál. Amikor kijött azt mondtad, hogy "ilyesmit úgysem hallgat az ember fél óránál tovább".
(nevet) Igen, de akkoriban még nem volt mp3 és nem tudtam, hogy egyszer majd az összes számom egyetlen készülékben lesz és azt el fogom veszíteni.

Gondolod, hogy az emberek értékelni tudnak majd egy dupla CD-t tőled?
Meg lehet hallgatni az egészet egyszerre, de szerintem utána halott lesz az illető.

Tehát az egyetlen valódi ok, amiért most egy albumot kihoztál, az az, hogy minél több számot hivatalosan kiadj, mielőtt azok megjelennének illegális módon?
Igen, nagyjából ez a helyzet.

Miért zavarna, ha valaki a kiadatlan zenéidet feltenné a netre?
Mert akkor semmi pénzt nem tudnék már keresni velük. Kb. leszarna mindenki.

Miért zavarna, ha nem lenne semmi bevételed a zenékből?
Mert a pénz az egyetlen ok, amiért zenéket adok ki.

Korábban fontolgattad, hogy DAT kazettán négy órányi ingyenes zenét jelentess meg, copyright nélkül. Meggondoltad magad azóta?
(nevet) Igen ez egy kicsit ellentmondásos. Ha az ember veszi a fáradtságot és kiad valamit, akkor abból a legjobbat akarja kihozni. Szerintem ez a számoktól függ leginkább. Ha azt mondtam, hogy kiadok négy órányi zenét, akkor bizonyára régebbi számokra gondoltam, amiket már soha nem akarok egy albumon sem kiadni. Ebben az esetben mindegy lenne, de a számok, amiket elhagytam, mind újak voltak, egyik sem volt két évesnél régebbi.

Ha jól tudom Mixmaster Morris mesélte neked, hogy Moszkvában látott egy CD-t két fontért, amin az összes eddigi számod rajta volt mp3-ban.
Ez tiszta hüjeség. Nemsokára az lesz, hogy bárki megveheti egy mp3 DVD-n az összes 1995 és 2000 között megjelent elektronikus zenét... vagy akármi. Kb. 100 albumot lehetne felrakni egy DVD lemezre. Kiadhatnák az összes eddig megjelent Warp vagy Rephlex kiadványt egyetlen DVD csomagban...

A Te füleidnek újdonságként hatnak az album számai?
Tulajdonképpen nem. Sok szám hangzik régi stílusúnak, szerintem. Csináltam egy csomó új hangzású, új stílusú zenét is, amelyek semmi eddigihez nem hasonlítanak. De ezeket nem akartam kiadni. Megfigyeltem, hogy ha valaki valami tényleg új ötlettel jön elő, akkor azt nagyon hamar lemásolják a többiek és így egy pillanat alatt máris réginek számít az, ami eredetileg új. Ha azonban valaki stilisztikailag régebbi dolgokat csinál, akkor jól követhető az öregedése (?). Korábban csináltam már valóban friss zenéket, aztán egy csomóan lemásolták ezeket és ez elrontja a dolgot.

Amikor egy új Aphex Twin album jelenik meg, az ember nagyjából bízhat abban, hogy meg fog lepődni majd. Így volt ez egészen a Richard D. James albumig. Aki azonban korábban a Hangable Autobulb-ot hallotta, az egész jól el tudta képzelni a Richard D. James hangzását. A Drukqs-nál úgy tűnik ez méginkább így van.
Nagyvonalakban stimmel ez. De azért ez nem pont ugyanaz, mint a korábbi zenék. A stílus igen, de a mélysége már más. Még sosem csináltam valamit ennyire részletesre. Az új albumnál százszor több az apró részlet, mint a régebbi lemezeken. Talán egyetlen egy szám van, amelyik stílusában is más. A hetedik szám az első CD-ről ("Bbydhyonchord"), ennek talán más a ritmusa, vagy ilyesmi. Töménytelen mennyiségű hasonló cuccot csináltam, de nem akarom őket megjelentetni.

Milyen régiek a lemezen szereplő számok?
Körülbelül hét-nyolc évesektől egészen pár hónaposig minden megtalálható a lemezen. De a legtöbb új. A legutolsó, az album utolsó száma, a "Nanou2".

A Drukqs borítóján egy zongora belsejéről készült fotó látható és az albumon is van egy pár zongora-szám.
Kiskorom óta kedvelem a zongorákat. Másfél éve vásároltam egy új zongorát. Egy Yamaha, midi-vezérelt zongora. Olyan, mint amiket néhány hotelben lehet látni, a billentyűk maguktól játszanak. Eredetileg négyet akartam venni, hogy az élő fellépéseknél össze tudjam kötni őket.

Ez az első alkalom, hogy zongoradarabokat adszi ki egy albumon, nem?
Igen, korábban nem csináltam ilyeneket. Úgy akartam, hogy még pár évig gyakorlok és csak aztán adok ki ilyesmit, hogy sokkal kiforottabban szóljon. De gyakran hozok ki dolgokat túl korán, szóval ez egy első próbálkozás.

Néhány szám nagyon egyszerűen szól, másoknál meg olyan, mintha a zongorát valahogy preparáltad volna.
Igen. Sok számmal variáltam. A húrokat preparáltam csavarok, szögek és egy kis gumi segítségével. Egy csomó kis apróságot készítettem, amivel az összhangzatot meg lehet változtatni. Amikor megvettem a zongorát, azt gondoltam egyből tönkre fog menni, amint elkezdem szétszerelni. Nagyon drága volt. Úgyhogy végül egy évig csak teljesen normális zongoraszámokat írtam és csak aztán kezdtem el szétszerelni. Csináltam egy pár valóban komplikált cuccot is, elektronikus dolgokat, amik igazából programozottak lennének. De ezek közül egyet sem raktam fel az albumra, mert először az egyszerűbbeket akartam kiadni. A legegyszerűbb darabok tetszenek legjobban. Utálom, ha valami túl van cizellálva. Satie - a kedvenc zeneszerzőm - számai például bámulatosak, egy felesleges hangjegy sincs bennük.

Már gyerekként is zongoráztál. Befolyásolt a hangszerhez való visszatérésedben John Cage (klasszikus zeneszerző, a preparált zongorákkal előadott darabjaival vált híressé)?
Ismerem az egész pályafutását, valószínűleg tőle vettem az ötletet is. De már korábban, gyerekkoromban is próbálkoztam ilyesmivel. Ha az ember kíváncsi és kap valakitől egy zongorát ajándékba, teljesen természetes, hogy felnyitja és elkezdi a húrokat piszkálni. Valószínűleg ez az ötlet nem egyedül John Cage fejében fordult meg. Egy csomó számot meghallgattam tőle, de nem jött be mindegyik. Azt hiszem csak egy volt, ami igazán tetszett, habár a címére már nem nagyon emlékszem. A többi jelentéktelen, érzelmek nélküli darab.

Mit jelent a 'Drukqs' szó, ami az új albumod címe?
Rábízom az emberekre, hogy ők mit gondolnak. De fontosnak tartom elmondani, hogy nem azt jelenti, hogy "Drugs" (drogok). Mindenki azt mondja, hogy azt jelenti "drugs", vagy "drug use" (drog használat), vagy ilyesmit, de nem. Jelent valamit, de nem fogom elárulni, hogy mit.

Ez a számcímekre is vonatkozik?
Egy párnak már munka közben címet adtam, a többinek először nem volt címe és csak később találtam ki őket. Ki lehetne adni számokat cím nélkül is, de ez komoly fejtörést okozna a kiadóknak - vagy a tv-knek, rádióknak. Nagyon idegesek lennének és pénzt sem adnának. Így hát mindenképp azt akartam, hogy a számcímek kimondhatatlanok legyenek (nevet).

Hogyan válogattad ki a számokat, amik az albumra kerültek?
Az emberek mindig azt kérdezik: "miért nem jelenteted meg ezt vagy azt a számot?" De körülbelül egy órába telik egy DAT-ot áthallgatni. És nekem több száz DAT-om van. Mire csak tizet meghallgatnék, elfelejteném, hogy melyik volt jó - az ember nem bírja ezt mind fejben tartani. Tehát egy albumot összeállítani egyszerűen lehetetlen. Egy bizonyos számú szalagot kell kiválasztanom, amit áthallgatok, és utána azokkal folytatom. De nem tudok igazi válogatást csinálni az összes zenémből.

Fontos a számok sorrendje?
Igen, és egy örökkévalóságig tartott, mire kiválasztottam. Általában nem ülök ennyit ilyesmin, de most mégis. Az album olyan, mint egy utazás, egy zenei napló. Valamint a személyes események sorrendje is benne van. Egy szám a közepén például a "Mt Saint Michel + St Michaels mount", ez a nyaralási darabom, Franciaországban írtam a laptopomon. Más darabokat Walesben, vagy egy autóban, vagy hasonló helyeken vettem fel. Laptoppal a zene újra sokkal inkább olyan lesz, mint a népzene: az ember sokkal gyorsabban dolgozhat, és nincs többé szüksége stúdióra.